Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A műtrágyázás jelentősége

 Mint már az előzőekben írtam róla, hogy egyes internetes, úgynevezett "tanácsadási" portálon a citrustartáshoz NPK: 5-1-3 összetételű műtrágyát javasol az illető tudor. Ez több szempontból sem állja meg a helyét, mivel a citrusfélék az egyik légtápanyag igényesebb növények a földön. Erre már Peter Klock is rájött, a "Citruskert a teraszon, és balkonon" c. könyvében, aki NPK: 24-14-14 arányú műtrágyát részesíti előnyben (65. oldal Műtrágyák fejezete). 

A növények NPK alapú műtrágyázása igen kevés, az optimális növekedéshez, ha nincs meg a műtrágyákban a növények számára előírt mikroelem tartalom, akkor nem igazán érjük el azt, amit látni szeretnénk. Minden alkotóelem, mikroelem kölcsönhatásban van egymással, és segíti a felszívódást.

Egyes tápelemek kölcsönhatásai

A Gramix EK- Citrus trágyát, ezek figyelembevételével állították össze olasz szakemberek. Az NPK összetétel (13-7-13) a cserepes citrustartási körülményekhez mérten a legjobb. Ezek az alkotóelemek felelnek a növekedésért, a gyökérképzésért, virágzásért, és a megfelelő gyümölcsérésért.

Mindezek mit sem érnek, ha nincs megfelelő mennyiségű mikroelem, amelyek részben segítik ezeknek az elemeknek a felszívódását, és részben a növény makulátlan egészségéért felelnek. Ilyenek a Bór, Magnézium, Réz, Vas, Mangán, Molibdén, és a Cink.

 

 

A magnézium (MgO)

 

 

 

A magnézium a klorofill központi eleme, így alapvető szerepet tölt be a növények asszimilációs folyamataiban. Szerepe a fotoszintézis mellett a glikolízisben, a Szentgyörgyi - Krebs ciklusban, a légzésben, valamint a zsír (olaj)-, szénhidrát- és a fehérjeszintézis egyes folyamataiban is meghatározó.  A magnéziumot a növények kétértékű kation formájában veszik fel a talajból. A felvétel során az ionantagonizmus törvényszerűségei érvényesülnek Az összefüggések következtében a káliummal jól ellátott, nagy mésztartalmú, kevés magnéziumot tartalmazó talajokon a növények Mg felvétele gyakran akadályoztatott. Bőséges foszfor- és nitrogénellátottság esetén a növények magnézium igénye is megnő, így a

N, P és a K műtrágya adagok növelése a Mg relatív hiányát okozhatja.   A tünetek a klorofill pusztulásából erednek. A hiány következtében a növények alsóbb levelei sápdttá válnak, ugyanakkor a főér és környéke még hosszabb ideig zöld marad (érközi klorózis). A hiány előrehaladtával a klorofill  teljes pusztulása után a klorotikus felületeken először sárga - narancssárga,  vörös – bíborvörös elszíneződés keletkezik, mely a későbbiekben barna elhalt foltokká  alakul át. A magnéziumhiány következtében károsodott levelek általában hamar lehullanak, mely a gyümölcsfák felkopaszodásához vezethet. A hiány további következménye, hogy a levelek a csúcstól kezdődően száradásnak indulnak. A magnéziumtöbblet ugyanolyan káros, mint a magnézium hiánya. A túlzott Mg ellátotás következtében a Ca/Mg arány felbomlását tapasztalhatjuk. A magnézium többlet hatására kialakuló relatív kaciumhiány következtében a növények gyökerei károsodnak és a Ca hiányhoz hasonló tünetek jelennek meg a hajtásokon.

 

 

 

A vas (Fe) 

 A vas a növényi légzésben, anyagcserében, fotoszintézisben, valamint a fehérjeképző folyamatokban nélkülözhetetlen mikroelem. Legnagyobb része a növények leveleiben, a színtestecskék közelében található. Szerepe a katalázban, citokrómokban és egyéb Fe tartalmú enzimekben a vas oxidációs - redukciós képességén alapul.

Talajaink összes Fe tartalma 0,5-5,0% között változik. A növények számára hozzáférhető, oldható vastartalom azonban az összes Fe mennyiségének csak tört részét képezi. Ez a frakció a talaj kémhatásának csökkenésével fokozatosan növekszik   A növény a vasat Fe2+-, Fe3+ -, valamint komplex szerves sók formájában is képes felvenni, azonban leginkább az Fe2+ -forma felvétele dominál. Felvételét a talaj nagy foszfátion-, kalcium- és mangánion- koncentrációja, valamint a túlzott nitráttáplálás egyaránt akadályozza (2. ábra). Lúgos, sók szénsavas meszet tartalmazó talajokon, nitrátbőség és káliumhiány esetén, különösen aszályos időszakokban ezért a vasklorózis megjelenése valószínűsíthető.   Az idősebb növényi szervekből a fiatalabbakba gyengén retranszlokálódó elem átlagos mennyisége a különböző növényi részekben 100-200 mgkg -1 sza. értékek között változik.  A citrusoknak magas a vas igénye 0,5-2,0 %. A Gramix EK citrus mellett, vaskelátos öntözés is javallt, ami az öntözővíz minőségét is javítja (max. 1 %-os Fe töménység).

Vashiány esetén  a növény klorofilltartalma csökken és a fehérjeszintézis gátolttá válik. A hiány jellegzetes tünete a klorózis. A fiatal levelek érközei világosodnak, sárgulnak, míg az erek zöldek maradnak. Egyszikűéknél jellegzetes hosszanti levélcsíkozottság jelentkezik. Súlyos hiány esetén a levelek szinte teljesen kifehérednek és a levelek erezete sem különül el a levéllemez többi részének színétől. Csökkent hajtásnövekedés, levél- és hajtáselhalás, valamint a citrusoknál bogyólerúgás alakulhat ki, mely jelentős termésveszteséghez vezethet.

 

 

 

A mangán (Mn)

A mangán a magnéziumhoz, a vashoz és egyes nehézfémekhez hasonlóan enzimaktivátorként vesz részt a növények anyagcsere-folyamataiban. Alapvető szerepet játszik a fehérjeszintézisben, a citromsav ciklusban és a fotoszintézisben. A víz fotolízisének egyirányúságát biztosítja.

A mangán II, III és IV vegyértékű formában, szilikátokban, karbonátokban és oxidokban fordul elő a talajban. A különböző vegyértékű Mn-formák a talaj redoxpotenciáljának függvényében egymásba át is alakulhatnak. Savanyú talajokon (pH 5,5 alatt), reduktív viszonyok között jelentősen megnőhet a Mn2+- ion koncentrációja, mely akár toxikus hatású is lehet. A Gramix EK- Citrus műtrágya, vigyáz a megfelelő talajsavasság fenntartásában PH 6-6,8. A mangánt a növények Mn2+-ion, vagy szerves komplex formában veszik fel. A felvételt számos tényező (pH, nedvesség, mikroorganizmusok tevékenysége) befolyásolja. Retranszlokációja a vashoz hasonlóan gyenge. Átlagos koncentrációja a növényben 20 és 500 mgkg-1 sza. értékek között változik. Hiánya: A Mn hiány először a fiatal leveleken jelentkezik érközi klorózis formájában  A levelek érhálózata és maga az egész növény azonban zöld marad. A hiányt a fiatal levelek egyenetlen sárgulása, majd foltos pusztulása jelzi.  Jellegzetes tünete az úgynevezett „szárazfoltosság", mely tavasszal kezdődik a fiatal levelek piszkosszürke csíkosodásával, illetve foltosodásával, a levelek megtörésével. A Mn hiánytól veszélyeztetett területek a nagy szervesanyag-tartalmú láptalajok, valamint a frissen, nagy adagú meszezéssel javított termőhelyek.Feleslege: Savanyú talajokon a Mn2+ akár toxikus szintet is elérhet. A mangánfelesleg hatására az eltolódó Fe: Mn arány relatív Fe hiányhoz és így klorózishoz vezethet. A Mn indukálta Fe hiány következtében az idősebb leveleken barna foltok keletkeznek, melyeket klorotikus gyűrű vesz körül. A levélszélek kanalasodnak, a hajtásokon és a gyümölcsfákon belső elhalt szövetrészek alakulnak ki, amelyek a felrepedt kérgen kidomborodnak 


 

A réz (Cu)

A réz specifikus élettani hatását a szakirodalom kis ionátmérőjével, nagy atomtömegével, változó vegyértékével és komplex-képző hajlamával magyarázza. Enzimek alkotórészeként részt vesz az elektrontranszportban és légzési anyagcserében, fontos szerepet játszik a fehérjeszintézis és a szénhidrát ­anyagcsere folyamataiban.

A réz döntő része kétértékű formában, szerves, illetve szervetlen adszorpciós felületekhez kötve található a talajban. Mozgékonysága a talajban nagyon kicsi, mely azonban a kémhatás csökkenésével növekszik  A nagy szerves anyag tartalmú, laza szerkezetű podzolos talajok, valamint a magas pH értékű, bázikus táblák EDTA-oldható réztartalma általában alacsonyabb, így ezeken a területeken réztrágyázás válhat indokolttá.  A növények átlagos réztartalma 2-20 mgkg-1 sza. értékek között alakul, így szembeötlő tehát, hogy a rezet a növények csak igen kis mennyiségben igénylik. A réz felvétele Cu +-ion formájában, vagy szerves anyagokhoz kötve történik. A citrusfélék  átlagos rézfelvétele alig haladja meg a 20 gha-1-os értéket. Mozgékonysága a növényben csekély.

Hiánya: A rézhiány következtében a növények növekedése lassul, a levelek szürkészöldekké válnak, klorotikusak lesznek. A hiánytünetek mindig a fiatal növényeken jelentkeznek. citrusféléknél a Cu hiánya a levelek kifehéredésével kezdődik. A réz feleslege ritkán fordul elő, mivel a réz a talajrészecskékhez erősen kötődik. Az erősen savanyú talajokon esetlegesen fellépő réztöbblet következményei a satnya gyökérnövekedés, a gyökér csúcs pusztulás, valamint a termésdepresszió.

 


 

A cink (Zn)

A cink is nélkülözhetetlen mikroelem. Jelentős enzimalkotórész és enzimaktivátor. Aktívan részt vesz a fehérjeanyagcserében és az auxintermelés serkentése révén a növények növekedésszabályozásában. A cink koncentrációja a talajban csekély. A rézhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Ásványi alkotóként kétértékű ionként fordul elő a talajban. Mozgékonysága a talajban csekély, a kémhatás csökkenésével növekvő tendenciájú. A nagy mennyiségű szénsavas meszet tartalmazó, illetve a nagy adagú foszfáttrágyázásban részesített talajok gyakran Zn hiányosak. 

A növények a cinket Zn2+-ion, illetve kelatizált formában veszik fel a talajból. Átlagos mennyisége a növényben 25 és 150 mgkg-1 sza. A levélszövet 20 mgkg-1 sza. alatti Zn tartalma az állomány elégtelen cinkellátottságára figyelmeztet.

Hiánya: A citrusfélék közepes cinkigényes növénynek tekinthetőek.  Cinkhiány esetén a felső levelek érközi klorózisa, majd a levéllemez teljes kifehéredése tapasztalható. A levelek aprók maradnak és a fellépő auxinhiány miatt rozettásodás, torzulás, valamint törpe szártagúság figyelhető meg. A cinkhiány a citrusféléken elég szembetű.  Az állomány lemarad az adott fenológiai fázisra jellemző növénymagasságtól. A hiány következtében az idősebb leveleken a középér mellett mindkét oldalon fehéres-halványsárgás klorotikus csíkok alakulnak ki. Ezek a levélalaptól egészen a csúcsig futnak, miközben a középár, a levélszél és a levélcsúcs zöld marad. Tartós hiány esetén a levél szürke, bronzszínű lesz, majd nekrotizál. Az egészen fiatal levelek is jellegzetes hiánytüneteket mutatnak. A fiatal citrus levelek a Zn hiány következtében világossárgák, közel fehér színűek lesznek. A vegetatív szervek károsodása mellett, amennyiben nem sikerült a hiányt pótolni, a generatív szervek fejlődési rendellenességeit is megfigyelhetjük. Krónikus cinkhiány esetén a virágképződés késik, sőt sok esetben el is marad. 



A bór(B)

A bór nemfémes elem. Esszenciális mikroelem, mely alapvető szerepet játszik a növények tápelem­felvételében, a szénhidrátok és egyéb asszimiláták szállításában és felhalmozásában, a gyökér- és szállítószövetek kialakításában, valamint a virág- és termésképzésben. A bibe bórtartalma teszi lehetővé a pollentömlő kihajtását azáltal, hogy leköti a hajtást gátló glükozidokat és stimulálja a pollentömlő növekedését.

A bór a talajban főleg csillámokban, szilikátokban és más ásványokban fordul elő. Egy része bórsav és borátok formájában, illetve szabad anionként a talajrészecskék felületéhez kötött állapotban található talajainkban. A talaj felvehető bórtartalma a kötöttség, valamint a talaj szénsavas mész tartalmának növekedésével (pH emelkedéssel) csökken 

A növények a bórt B4O72-, H2BO3-, HBO32-, illetve BO33- formákban vehetik fel. A felvétel egyes szakaszai még kevésbé tisztázottak. Transzlokációja a növényben korlátozott és főleg a vegetatív részekben halmozódik fel. A kétszikűek bórtartalma és bórigénye (20-60 mgkg-1 sza.) jóval meghaladja az egyszikűekre jellemző értékeket (6-18 mgkg-1 sza.).


Hiánya: Számos termesztett növényünk intenzíven reagál a bórhiányra.  Általános tünetegyüttes a merisztémaszövetek normálistól eltérő növekedése és a gyökerek tenyészőcsúcsainak pusztulása.   A citrusféléknél sem ismeretlen a bórhiány fogalma. A hiány következtében romlik a megporzás hatékonysága, az ízközök rövidek lesznek, a virágok lehullanak. A bórhiány következtében a gyümölcsök aprók maradnak és minden esetben jelentős minőségromlással számolhatunk.


 

A molibdén (Mo)

A molibdén a növények számára szintén létfontosságú átmeneti elem. Hatása MoV - MoVI vegyértékváltásán alapul. Több enzim, köztük a hidrogenáz, a xantinoxidáz, a nitrogenáz és a nitrát- reduktáz aktivátora.

A talajok összes molibdéntartalma általában rendkívül kicsi (1-10 mg kg-1). A molibdén legnagyobb hányada molibdenát formában található a talaj adszorpciós komplexumához kötve, másik része szerves kötésben van jelen a talajban. A molibdén adszorpciós kötődése a talaj savanyúságának fokozódásával nő, így savanyú talajokon gyakran kell a hiányával számolnunk.

A növények Mo tartalma általában alacsony, csak ritkán haladja meg az 1 mg kg-1 sza. értéket. Felvétele molibdenátion formában történik. Felvételét a szulfátion gátolja, a foszfátion segíti. Nem vándorol a növényben. Legnagyobb mennyiségben a háncsrészben és a szállítóedények parenchimájában található. Hiánya: Nem kielégítő molibdén ellátottság esetén a növény klorofiltartalma csökken, fotoszintézise gátolttá válik. Annak ellenére, hogy a tünetek növényfajonként jelentős eltéréseket mutatnak, a molibdénhiány jellemző tünetegyüttese a szürkészöld levélszín, a levélerek közötti klorózis, a középső és az idősebb leveleken fellépő nekrózisok, valamint a generatív szakasz zavaraiHiánya pillangósok esetében a nitrogénhiányra jellemző tünetekkel társul, aminek a hátterében a velük szimbiózisban élő gümőbaktériumok jelentős Mo-igénye áll. A molibdén feleslegére a növények kevésbé érzékenyek. Erősen bázikus talajokon a molibdén felesleg hatására kialakuló vörösessárga - aranysárga klorózis, később a levelek nekrózisa figyelhető meg.